АЗАР!

Æз дæ зарынмæ куы хъусын,
Уæд хъæлдзæгдæрæй фæкусын,
     О, мæ хуры хай, –
     Азар-ма, чызгай!..

Мах бар нал æсты нæ сæртæ...
Азар, цалынмæ дæ зæрдæ
     Не ссау фырмæстæй,
     Адæмы мæтæй!..

Адæмæн зæхх у сæ дарæг...
Азар!.. Ракæ мыл-иу хъарæг, –
     "О, мæ бон, – иу зæгъ, –
     Байстой нын нæ зæхх!.."

Нал дæ бахъæудзæн ныр рувын..
Азар!.. Сахуыр мæ кæ кувын!..
     Ма фæлидз тæргай,
     О, мæхурыхай!..

 

DALOLJ!

Valahányszor hallom dalod, 
Csodamódra felvidulok,
     Arany napocska –
     Dalolj hát, lányka!

Jogainktól megfosztottak...
Dalolj, hogy a bánatunkat
      Kissé felejtsük,
      Sorsunkat tűrjük!

A föld tartja el a népet ...
Dalold!... zokogjon éneked, —
     "Eget sértő bűn,
     Másé lett földünk!"

Könnyeidet ne ontsd tovább...
Dalolj!...mondj nevünkben imát!
     Önts belénk reményt,
     Éltető napfény!