САГÆМÆ УЫЗЫН

Тар хъæды иу саг, пырхкалгæ йæ уæнтæй,
Уынæргъгæ уади, – йегар æй сырдта...
Доны былмæ ма ныййирвæзт фыдбонтæй,
Ахауди дуртыл... йæ мæлæт зыдта...

– Ох–хай, гъе! – радзырдта къутæрæй сагмæ
Уызын, – фæцæф дæ, мæ лымæн, сæрæй?
Рагæй æмхиц у нæ уæздан мыггагмæ
Хъримаг, йæ хицау фæкæна дæдæй!..

– Ох–хай, гъе! – сæрджын саг уызынмæ дзуры:
Мах саг–мыггагæй уæздандæр нæ уыд.
Ныр, кæд дæ хуызæттæ махмæ дæр гуыры, –
Афонмæ дæр нæ фæцæгъдын куы хъуыд!..

 

A SZARVAS ÉS A SÜN

Sötét erdőben remegő tagokkal 
Futott a szarvas; nyomában agár. 
A patakpartra menekült a bajban,
Sziklára rogyva várta halálát.

Ejha! – szólt rá bokra alól egy vén sün, 
Kedves barátom, vérzik a fejed,
Vadászok irtják nemes nemzetségünk,
Nem gyógyul be neked sem a sebed.

Ejha! — felelte a trófeás nagy vad:
Nincsen nemesebb a szarvas-fajnál,
Ne merészeld hozzánk mérni magad! 
A mi halálunk magasztos halál.