ЗОНЫН

Зонын, æфсæрмæй кæудзыстут,
Бавæрдзыстут мын мæмард,
“Рухсаг у, рухсаг, – зæгъдзыстут,
 Ницæмæн уал уыд дæ цард!”

Зонын, æргæвддзыстут исты, –
Мардыл ма чи дары ком? –
Алчи æфсæстæй мæ хисты
Ссардзæн арахъхъæй мæ ном.

Иу бон æгъгъæд у мысынæн,
Иу бон кæндзыстут мæ дзырд,
Уый фæстæ ферох уыдзынæн, –
Ничи уал зондзæн мæ цырт.

 

TUDOM

Zokogtok a fájdalomtól,
Amikor majd temettek, 
"Nyugodj békén!" — mormoljátok —
"Áldásos volt életed!"

Tudom, hogy majd birkát vágtok, —
És tort ültök, gazdagot.
Emlékemre bőségesen
Isszátok az arakot.  

Hamarosan szűnik a gyász,
Idézitek szavaim,
Elfeledtek végleg aztán, –
S eltűnik a sírom is.